4.rész

-         Jó napot, Mr. Hemaz!

-         Szia Taylor! Anyukád?

-         Dolgozik. – válaszoltam.

-         Értem. És mikorra ér haza?

-         Késő este.

-         Rendben. Köszönöm!

-         Nincs mit…

Azzal lerakta.

-         Ki volt az? – kérdezte John.

-         Mr. Hemaz…

-         Már megint?!

-         Igen.

-         És mit akart?

-         Anyát kereste.

-         És mit mondtál neki?

-         Az igazat. hogy dolgozik.

Újabb bezárás, ellenőrzés és már mentünk is.

Egyébként Mr. Hemaz az anyai nagymamánk szomszédja. Elég gyakran jár hozzánk. Sejtem is, hogy mi miatt. Anya miatt. Csakhogy Anya tudomást sem akar venni róla. Másrészt megmondom az őszintét, ez az ember nagyon gyanús nekem.

Ismét megérkeztünk. John, miután köszöntünk, újra a tévé elé telepedett le Nagyapáékkal, így én gyanútlan kisurrantam.

KITT már várt.

-         Újra itt vagyok.

-         Örülök neki.

Körbejártam a szobán. A polcoknál megálltam.

-         KIIT, ezek micsodák? – mutattam rá a kék könyvekre.

-         Első ránézésre könyveknek tűnnek, ám valójában az Alapítvány jegyzetei a bűnözőkről.

Levettem egy mappát, kinyitottam a kocsiajtót,beültem és olvasni kezdtem. Az első oldalon egy Garthe Knight nevezetű ember állt. Egy fekete-fehér kép volt a neve mellett. A férfi göndör hajjal rendelkezett és kecskeszakállat viselt. Eléggé ijesztő volt a külseje. Megtudtam, hogy az Alapítvány számára ő jelentette a legnagyobb fenyegetést a fegyverével, Góliáttal. Ez egy hatalmas kamion volt, egy elég erős páncéllal, ám amikor egy baleset során egy szakadékba zuhant,onnantól senki sem látta. A kamion továbbá egy eléggé különleges fajta lézerágyúval rendelkezett,melynek az elülső része a célpont felé fordult.
- KITT...őszintén…te mit gondolsz? Tényleg túlélte volna?
- Nem tudom…nagyon furcsa dolgokra képes az az ember,meg a kamion is.
Tovább böngésztem az aktát. A fia körülbelül nyolc éves lehetett, mikor eltűnt.
Nyolc plusz harminchét…..
Hirtelen megdöbbentem, a szemem kikeredett, és úgy éreztem,hogy elájulok.
KITT egy kis csövön hideg vizet adagolt egy pohárba, majd odanyújtotta felém.
- Taylor, mi a baj?
- KITT…Gathe Knight fia,maga Mr. Hemaz!
- Biztos vagy ebben? Eléggé furcsa vád.
- Tudom,de gondolj bele! Harminchét éve történt ez az egész. Akkor,amikor az aktákat írták.
- Igen,és?
- Pont ezért…az akta említ egy gyermeket,akinek nincs ott a neve.
Ezt nem vettem figyelembe!- csaptam a fejemhez.
Lehet,hogy Mr. Hemaz készül valamire!
- Figyelj Taylor – kezdte KITT – ma este is gyere el és átnézzük a falut.
- Rendben. - mondtam  , miközben kiszálltam az ülésből-  Kilenc órára itt leszek!
Kiléptem az ajtón és hazamentem az öcsémmel.
                                     

                                                                   *

Kilenckor már KITT-tel jártuk a falut. Újra végigmentünk azon az útvonalon, ahol az őrök megtámadtak.Meglepő módon eggyel sem találkoztunk. Hamarosan egy homokbányába tértünk be,mert az autóm furcsa hangfrekvenciákat észlelt. Leparkoltam egy homokdomb előtt, majd felmásztam. Újabb meglepődésem oka, hogy Mr.Hemaz gyárát fedeztem fel.
Az őrök, melyekkel találkoztunk, itt munkaerők. Mindenhol hatalmas kohók, az acél izzik és forróság…Nem szeretnék itt dolgozni, az biztos! Szóval inkább visszamentem a kocsimhoz, aki azt tanácsolta, hogy várjuk meg, zárórát, sok ideig ők sem bírják.
Így is tettünk. Éjfél körül bementem a gyárba. Előtte kaptam egy órát,amin keresztül KITT tudja velem tartani a kapcsolatot. Hasznos és még jól is áll. Bementem a gyárba. Mindenhol hatalmas Góliát-másolatok, valamint leállított robotok. A hideg is kiráz. Kiléptem egy ajtón, így egy hatalmas udvaron találtam magam. Itt volt az éppen mérges kedvében lévő Mr. Hemaz is. Elbújtam egy másolat mögött, majd hallgattam az idegzsákot.
- Mi az, hogy még nincsenek készen?! Inkább hazamegyek és magam fejezem be,majd visszahozom…Istenem..
- De Uram – mondta az egyik robot – nincs elég nyersanyagunk,valamit az energiánk is fogyóban!
- Akarod,hogy belőled csináljak nyersanyagot?! – mondta, miközben ereje fitogtatásaként felemelte a gépet.
- A ZGT67442-es modellt megtámadták…önvédelmi funkció bekapcsolása…
- A francba! – mondta a mister,miközben sokkolás érte.- Mindegy..de valahogyan folytatni kell a termelést! Jó éjszakát!
Ezzel bezárta maga mögött az ajtót. „Uram Isten! Ekkora egy szemetet..”
Visszamentem KITT-hez.