3.rész

*

    - Taylor…

    - Igen , KITT?

    - Azt hiszem újabb követőnk akadt! Viszont az SPM-et nem alkalmazhatjuk.

    - Miért?

    - Ugyanakkor egymás után kétszer nem lehet.

    - Rendben.

    - Viszont akad itt más probléma is…

    - Micsoda? – ijedeztem.

Ahogy ezt mondtam egy tó mellett haladtunk el. Mindenhol hatalmas fűzfák álltak.

-         Egy vihar által kidöntött fa az utunkat állja.

-         Most mit csinálunk?

-         Mindjárt mondom. Ha a rönk közelébe értünk , nyomd meg a műszerfalon lévő piros ’ Turbo Boost’ gombot.

-         Ez mit csinál?

-         Majd meglátod.

Akadályunk vészesen közelített, s amikor az autó és a rönk távolságát két méterre becsültem, megnyomtam a gombot.

A hirtelen keletkező nyomás hátrataszított a székben és már csak annyit éreztem,hogy az autó elemelkedik a talajtól. A földet érés után meglepetten tapasztaltam, hogy átugrattam a kidőlt fát. Megkönnyebbülten tudatosult bennem,hogy megúsztuk ezt is. KITT susogó hangot adott ki. Az órára néztem. Három óra. Lassan vissza kell mennünk.

A közeli stégnél jobbra fordultunk és ötszáz méter után ismét a főúton találtuk magunkat. Egy kilométer után letértünk a faluba. Ott jobbra ,majd balra fordultunk és a harmadik ház előtt megálltam. Kiszálltam. Az égbolt egyre világosabb lett.

 - Ideje bemenni.

 - Rendben.

Kinyitottam a kapukat. KITT beállt a helyére.

-         Jó volt a ma este. – mondtam mosolyogva.

-         Örülök, hogy tetszett.

Bezártam a kapukat és hazamentem.

*

Ismét tízkor keltem. John még javában aludt.

A szokjásos reggeli rutinom végére már ő is felkelt.

    -  Jó reggelt!

    -  Neked is!

Megvártam, míg egy kicsit magához tér, utána megemlítettem,hogy ma is elmehetnénk a nagyiékhoz. Nem sok gondolkodás után beleegyezett.

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Mr. Hemaz volt az.