2013. december 7., szombat

2.rész

Újabb tíz perces séta után ismét megérkeztem. Megálltam a kerítés előtt és a megfelelő megoldáson tanakodtam. Végül is arra jutottam,hogy bemászom a kerítésen.Miután ez megtörtént,a második fázis következett: megkeresni az istálló kulcsát.”Na az vajon hol lehet?”- vakartam a fejem.Aztán rájöttem,hogy minden kulcsról van másolata.Kinyitottam egy bizonyos ajtót.”Aha!Megvan!”- bokszoltam a levegőbe,így kis híján bevágtam a mutatóujjam a falba.
Halkan hátramentem , ismét ajtónyitás,villanykapcsolás. KITT a helyén volt.Most viszont már be volt kapcsolva.
-         KITT , én vagyok az,Taylor! – suttogtam.
-         Rendben,most már tudom. – válaszolt az autó.
Ismét kinyitotta ajtaját és én újra a kényelmes ülésbe huppantam. Elbeszélgettem a kocsival. Elmesélte,hogy valamikor egy Alapítvány nevű cégnek dolgozott , de mikor a társa nyugdíjba vonult , ő ide került. Meséltem neki én is magamról , a környékről és az általános dolgokról. Beszélgetésünk végén megkérdezte :
-         Hajnali fél kettő van. Lenne kedved egy kis éjszakai kocsikázáshoz?
-         Komolyan? Én vezethetlek?
-         Természetesen.
-         Az nagyon klassz lenne! – mondtam boldogan.
-         Na akkor figyelj rám. Mennyi kapu gátol minket.
-         Három.
-         Rendben. Menj,nyisd ki őket , én pedig halkan kigurulok. Miután elhagytam egyet, azt zárd be. Így nem lesz feltűnő.
-         Oké.
Elindultam és mindent úgy tettem, ahogy kérte.
-         Jöhetsz!
KITT lassan kijött eredeti helyéről és elhagyta az első kaput. Azonnal bezártam utána. Így ment ez szép sorban.
Az utolsó kapunál, mikor KITT kiment az útra, elkezdtem behajtani a két szárnyat, ám az egyik szárny túl nagy lendületet kapott,így hangos nyikorgással nekiment a bosszantónak, hangos dörrenést okozva ezzel. Egy pillanatra megdermedten álltam,majd miután csak a televízió hangos bömbölését hallottam , bezártam a kaput. Kinyitottam az autó ajtaját , beültem,becsatoltam a biztonsági övet ,  ellenőriztem a visszapillantó tükröt , lassan gázt adtam és a jármű elindult.
-         Ugye, ha bizonytalan lennék a vezetés terén,majd segítesz? – kérdeztem.
-         Ez nem kérdés. – hangzott a felelet.
Megkerültük a közeli templomot és visszakanyarodva utunkat egy sötét útszakaszon folytattuk. Elhaladtunk többek között egy épülő ház mellett, valamint egy szép tisztást is láttunk. Az első letérőnél jobbra fordultunk, kitértünk a főútra. Mivel nem láttam közeledő gépjárművet,ezért kihajtottam. Szép egyenletes tempóban kocsikáztunk. Amikor a házunk mellett haladtunk el, megnyugodva láttam,hogy a házban teljes a sötétség: mindenki aludt. „Minden rendben velük.”
Egy benzinkútnál letértünk,így már a faluban voltunk.
-         KITT, itt óvatosabbnak kell lennünk. Itt már őrök szoktak járőrözni.
-         Őrök? Mint az ott? – célzott egy közelire, amelyik az autójából éppen minket figyelt.
-         Öööö… szerintem igen…
Láttam, hogy az őr elindul felénk autójával.
-         FUTÁÁÁS! – ordítottam el magam és a gázra tapostam.
-         Taylor, ha megkérhetlek legközelebb ne ilyen hangosan. Szétmegy a mikrofonom.
-         Ne haragudj! – mondtam, miközben bevettem egy kanyart.
Elég hosszú,egyenes szakasz következett előttünk.
-         Taylor,ez az őr túl gyorsan jön. Kénytelenek vagyunk használni a szuper sebességet.
-         És azt mégis hogyan?
-         A kormányon található egy kis fehér gomb. Ha azt megnyomod a sebességváltó fölött megnyílik egy kis panel,benne két gomb. Az egyiken,ha megfigyeled, az van ráírva,hogy ’Super Pursuilt Mode’. Ez egy sárga gomb.
-         Látom
-         Nyomd meg és kapaszkodj!
Megnyomtam a gombot. Az autó csomagtartója megemelkedett,akárcsak elől a mélyedés mentén egy újabb spoiler. Két oldalon egy-egy kis „ágacska” tűnt fel , mellettük újabb kiemelkedések. A kocsi sebességmerője a kezdeti százhúszas sebességről háromszázra ugrott. A sebesség nagysága miatt szinte mindent vörösnek láttam.
Ránéztem a visszapillantóra. Az őr eltűnt.
-         Azt hiszem leráztuk. – mondtam.
-         Akkor most már lassíthatunk?
-         Igen.
-         Akkor a sárga gomb mellett található egy fehér színű.
Mikor megnyomtam az autó hirtelen lelassított és ötvennel mentünk.
Ebben a pillanatban újabb őr kezdett el üldözni minket.

4 megjegyzés:

  1. Végre ide tudok ülni egy szerkezethez én is ami nem a telefonom... Ez a hetem nagyon fárasztó volt azért nem írtam eddig):
    Nos a történet eddig tetszik és az is ahogy fogalmazol(: Vannak benne egyedi vonások amitől az írásod kitűnik a többi közül(legalább is nekem biztos:)
    Felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon a nagypapája kocsija volt? Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy igen:D Az őrök meg lekophatnának:o
    Ügyes vagy, csak így tovább:♥
    With love: L.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Életem! ♥
      Először is,nagyon köszönőm,hogy időt szakítottál rám! ♥
      Annyit megsúgok,hogy lesznek benne még az őrök ;)

      Törlés
  2. Na szia drága,

    Itt vagyok végre én is, hogy írjak. Büszke vagyok, hogy te is mostantól a bloggerek családjába tartozol, velünk együtt és nagy öröm nekem, hogy kikérted előtte a véleményemet.
    Nagyon tetszik amúgy a történet, mert egyedi, és sajátos fogalmazási módod van, ami szintén nagyon jó! :) Jól használod a szavakat, nem lapos az eseményszál. Vannak benne néhol hibák, azokra figyelj, de semmibe nem tudok belekötni. Jó, izgalmas és érdekes.
    Így tovább, nagyon ügyes vagy! :)
    Puszi♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerelmem!♥
      Nagyon köszönöm neked is,hogy időt szántál rám :)
      Egyre jobban bejön ez a blogozás.:D
      A hibákat igyekszem kijaítani!;)

      Törlés